Váratlan utazás

Ismét egy közkívánatra crossover. Mert ilyen kedvem van.




Ez a nap minden szempontból különbözött a többitől. Történt ugyanis, hogy Sherlock bekapcsolta a tévét. Mikor John hazaért, a dilis detektívet a képernyőre tapadva találta.
- Sherlock? Csak nem tévézel?
- Shhh...filmet nézek!
- Te? Filmet? Milyen filmet?
- Fogd már be John!

Mivel Sherlock nem válaszolt, ezért John odament, hogy saját maga ellenőrizze, melyik film az, ami ennyire leköti azt a nyughatatlan nyomozó barátját. Mikor meglátta, hogy mit néz, rögtön elképedt. De nem fűzött hozzá semmit, hanem inkább ment a dolgára. Főzött egy teát és leült a laptopja elé. Ezt az eseményt muszáj volt megörökítenie, írt is gyorsan egy rövid cikket a blogra.
Ezt imádni fogják az emberek. Gondolta magában.
Sherlock az egész film alatt meg se mukkant. Ez megrémisztette Johnt. Mi van ebben a filmben, ami ennyire érdekli barátját?

Másnap reggel, korán reggel John arra ébredt, hogy a szobájában mászkál valaki. Szemöldök ráncolva nyitotta ki szemét, amelyet a nap sugarai oly nagyon bántottak.

- Sherlock. Mi a francot keresel te hajnalok hajnalán a szobámban? És mégis miért dobálod ki a ruháimat a szekrényemből? - kérte számon John egyre növekvő dühvel.
- Nagyon jó kérdés. Tessék, ezt vedd fel - dobott oda neki egy inget és egy pulóvert a nadrág mellé - Mindjárt itt lesz értünk taxi. Siess.
Sherlock nagyon türelmetlen volt, úgyhogy gondolta segít Johnnak. Lerántotta róla a takarót és elkezdte öltöztetni. John azonban ezt nem nézte jó szemmel.
- Állj már le! Mit csinálsz? Egyedül is fel tudok öltözni.
- Akkor mire vársz?
- Addig nem, amíg el nem árulod hová megyünk.
- Hát a Disneylandbe John!
- Bocsi, azt hiszem félreértettem valamit. Megismételnéd?
- Disneyland John, tudod...
- Igen tudom, de még mindig nem akarok hinni a fülemnek.
- Jajj siess már. Elmondtam hová megyünk. Öltözz! Majd útközbe elmondok mindent.
John nem tehetett mást, mint engedelmeskedni. Rég nem látta Sherlockot ilyen lelkesnek. Nem hagyhatja ki ezt a kalandot.
Már úton is voltak a repülőtér felé, amikor John végre nyugodtan kikérdezhette Sherlockot.
- Miért is megyünk Disneylandbe?
- Megnézni.
- Aha. Megnézni. Van ennek bármi köze is a tegnapi filmnézésedhez?
- Igen van.
- Csak azt ne mond, hogy azért megyünk, hogy megnézhesd Jack Sparrowt - nevetett John.
- Nem csak azért...egyébként meg kapitány.
- Mi ez a nagy Karib-tenger kalózai mánia?
- Nem mindig akartam ám nyomozó lenni.Gyerekkoromban kalózként képzeltem el magam.

John ezt eleinte nevetségesnek tartotta, de rájött, hogy Sherlock ezt komolyan gondolja. Ettől pedig John majd elolvadt. A kicsi Sherlock, akinek ilyen álmai voltak. Milyen lehetett gyerekként? Vajon ő is olyan volt, mint a többi gyerek? Nem...ő biztos, hogy nem. Ő különleges volt, van és lesz is mindörökké.

Sherlock izgatottsága a fél napos utazás ellenére sem lankadt, sőt minden mérfölddel egyre csak nőtt.
A jegypénztárnál a kasszás igencsak furcsán nézett kettőjükre, de John ezzel nem törődött most, hiszen Sherlock annyira boldog volt. Miután megvették a jegyeket Sherlock úgy rohant be, mint egy 10 éves gyerek. Nem, még annál is izgatottabban.
- Gyere John! Mire vársz még? Ne csak állj ott!
Johnt nagyon jó kedvre derítette ez a látvány. A legvadabb álmaiban sem merte elképzelni, hogy ő meg Holmes egyszer Disneylandban fognak rohangálni, ahelyett, hogy egy hullát vizsgálnának meg, vagy egy sorozatgyilkost üldöznének.
Hála Sherlocknak hamar megtalálták azt, amiért elmentek. Egy egész részleg volt kialakítva a Karib- tenger kalózainak. Az első dolog, amit kipróbáltak, az a kalózos hullámvasút volt. Nagyon viccesen mutattak a sok gyerek között.
Aztán Sherlocknak támadt egy ötlete. Szépen odasétált a férfihoz, aki Jack Sparrownak volt öltözve. Végigmérte, kikövetkeztette ami kellett és végül megbeszélt valamit vele. Ezután Sherlock viszatért Johnhoz.
- Követjük őt. Ad nekünk valamit.
Egy hajónak a kabinjáig követték a férfit, aki megmutatta nekik, hol találják a szükséges holmikat.
- Itt van minden, ami kell. Ruhák, cipők és a smink.
- Rendben. Köszönjük.
A férfi távozott.
- Sherlock ez az amire gondolok?
- Nem tudom John mire gondolsz, nem vagyok gondolatolvasó.
- Elintézted, hogy beöltözhessük kalózoknak?
- El. De ÉN leszek Jack.
- Jó jó, nyugodtan.
- Te öltözz Willnek.
- Oké.
Kereken 15 percbe telt, mire sikerült mindent pontosan úgy összeválogatniuk, hogy valóban Jack és Will outfitje legyen rajtuk. Sherlock itt nem állt meg, ő sminket is akart. Ügyetlenkedett az elején, de hamar belejött és Johnnak is meg akarta csinálni.
- Nem, Sherlock, azt már nem!
- De ez csak szemhéjceruza! Ne nyavalyogj már! Így lesz hiteles.

Pár perc múlva már készen is voltak.
- És most mit csinálunk?
- Te mit szeretnél csinálni?
- Felmenni a fedélzetre.
- Akkor menjünk.

 A hajón sok-sok ember gyűlt össze, és Sherlock úgy gondolta örülnének egy kis játéknak.
- Vitorlát bonts!Fel az árbócra! Gyorsan lusta banda!
John vette az adást és bekapcsolódott a játékba.
- Ay, kapitány!
- Rögzítsétek a kötelet, hadd fusson a hajó!
John odaszaladt egy kötélhez és elkezdte babrálni. Sherlock lassan odasétált matrózához, imitálva Jack Sparrow fura járását.
- Mr. Turner!
- Ay, kapitány!
- Maga szerint jól van rögzítve ez a kötél?
- Úgy hiszem megfelelően uram.
- Vagy úgy...Se nem megfelelően, sem nem kellően. Nem elfogadható. Szemmel láthatóan förtelmes gubanc.
- Bocsásson meg kapitány, talán ha adna nekem még egy esélyt...
- Esélyt?
Sherlock, aki túlságosan is beleélte magát a szerepbe, elővette a kardját és John hóna alatt szúrta át. John meglepődve nézett fel rá, habár tudta, hogy a filmben is így van. Majd John összeesett és a földre zuhant. Sherlock tovább folytatta a színjátékot. Kardját a hajó oldalába törölte, mintha arról le kellett volna a vért tisztítani.
- Ez a hozzáállás juttatott minket ide. A lassú hajó időt is veszít. Az idő pénz, és nem hagyom, hogy lopjátok a pénzem. Tolvaj bagázs! Munkára!
A közönség ösztönösen vágta rá:
- Ay, kapitány!
- Mozduljanak, mihasznák!
Senki sem mozdult, és erre Sherlock ideges lett. Kimérten odasétált egy kisfiúhoz és ádáz szemekkel nézett rá. Éppen szóra nyitotta a száját, amikor John közbelépett.
- Sherlock.Elég lesz. Ez csak játék. Emlékszel?
Sherlockot mintha kitépték volna álomvilágából úgy nézett a katonaorvos barátjára. A felismerés jégtömbként csapódott elméje hajójának.
- Menjünk - folytatta John - Köszönjük a figyelmet! - integetett a közönségnek és levezette Sherlockot a kabinba.
- Nem tudom mi történt velem. Teljesen elfeledkeztem magamról.
- A színészet már csak ilyen. Bele élted magad a karakterbe.
- Igazad lehet.
- Nem gondolkoztál még azon, hogy színész légy? Elég jól ment.
- Ó csak azt a szöveget mondtam vissza, amit a filmben hallottam.
- Tegnap láttad először a Karib-tenger kalózait?
- Igen.
- Félelmetes, hogy első nézésre megtanultad a szöveget...
- Megnézzük a többi részt is?
- Nézzük?
- Igen, John. Megnézed velem?
- Ha szeretnéd...
- Szeretném.