2014. április 22., kedd

Az árny bennem él




Éjsötét árnyékként ültem a dolgozószobámban, halovány lámpa világította meg nem éppen ártatlan, vagy emberi vonásaimat. A belső szörny, a könyörtelen és vérszomjas lény, ami bennem él, sohasem szunnyad. Nappalokon át ott motoszkál az elme legrejtettebb zugába, várva az pillanatot, hogy előjöhessék. Ilyenkor én, a felsőbbrendű ész, teret adok neki és hagyom, hogy a gép magától forogjon. Sötét lyukból panorámában élvezem a lény minden mozzanatát, rezzenését. A hatalom, amellyel bír, egészen magával ragad, s mint egy tökéletes film, úgy pereg le a szemem előtt. Ebből a mozgó képből sosem elég, újra és újra visszahúzódom a biztonságot nyújtó tudatalattimba, hogy élvezhessem az emberevő vérszomjas munkáját.  Nem, a szörny nem én vagyok, a szörny bennem él. Szimbiózisban osztozunk az élet adta lehetőségeken. Ő vadászik az emberekre, de szigorúan csak a világ egyensúlyára veszélyes egyénekre, míg én értelmet adok elhanyagolható puszta kis életüknek. Ő végzi a piszkos munkát, mert én nem mocskolom be a kezem. És én? Nos, kamatoztatom tudásom, és a lehető legszebb és legfinomabb ételeket készítem el belőlük. A stílusom az elegáns borzalom, a védencem a pokol hírnöke. Együtt élünk, egy testben, és nemesb lelken osztozunk. Itt a homályban, az irodám sötét falai között, az enyhe fény kirajzolja díszes, szurok agancsom árnyékát, ez vagyok én, a wendigo. Fejem a tükör felé fordítom, és mikor belenézek, nem magamat látom, hanem az ádázul vigyorgó szörnyet, aki bennem él, s kinek a neve, Hannibal.

2014. január 4., szombat

Összefoglaló

EZ A BEJEGYZÉS HATALMAS SPOILEREKKEL BÍR!!!!




Kissé sokkot kaptam, amikor a Sherlock visszatérő epizódjának kezdete előtt 2 perccel ment el a netem. Életemben nem éltem át még ekkora szívroham-közeli élményt. A 6. percben tudtam visszakapcsolódni egy streamre, pont akkor amikor Sherlockot khmm kínozzák és pucérkodik már megint a rajongók legnagyobb örömére :D

Imádtam Mycroftot ahogy ott ült végig és nézte ahogy Sherlockot kínozzák. Az utána lévő jelenetek is, amikor Sherlockot készítették elő, hogy visszatérjen...A további Mycroft-Sherlock jelenetek is kiválóak voltak. Az ember azt gondolná, hogy két ilyen zseniális elme sakkozik egymással, ha már játszanak valamit. De nem...ők operációsat játszottak xD A közös következtetős játék viszont amellett hogy érdekes volt, nekem fura is volt. Sherlockot legyőzte Mycroft, vagy mégsem?

Ahogy haladt előre a történet, és John bajsza Harold megverte párszor Sherlockot, elkezdett bennem megfogalmazódni az, hogy ez a legjobb fanfic, amit eddig láttam. Mert ez az volt. Elsütötték még a #NotDead viccünket is és még sok más ehhez hasonló dolgot.

Az első 6 perc amiről lemaradtam, az egyik legjobb rész volt, a Sherlolly shipperek mennyországa. Az a csók nem volt semmi...De a Sheriarty shippereknek is megvolt az öröm. Amikor megláttam hogy Sh és Jim közelebb hajolnak egymáshoz, kiestek a szemeim. Nem akartam elhinni :D

Na de az én szívemhez a legközelebb a Johnlock áll természetesen :3 Aki nem örül az új résznek, mert szerinte nem volt benne elég Johnlock pillanat, annak mondanám, hogy a 96% a résznek Johnlock volt. Még Mary is shippeli őket! Nem beszélve a kedves házinéninkről is. I love Mrs. Hudson. Legnagyobb Johnlock fan ever.

Pár nap feldolgozán is csak ennyit sikerült összehadarnom. Még mindig a rész hatása alatt vagyok, és holnap jön az új. Nem tudom hogy fogom túlélni, de challenge accepted.