- Nekem ez nem megy, Sherlock. Tovább kell lépned.
- Már nem emlékszel? A hajsza izgalma, ami a vért a vénáidba pumpálja. Csak mi ketten az egész világ ellen!
- Nem, Sherlock. Nem csak ketten. Nekem már ott van Mary is. (Meg kell értened.)
Túl sokáig rejtőzködtél. Most már késő.
- De minden a régi lehetne! Újra összeállhatna a nyomozózseni és a bloggere szuper duó! Nem emlékszel a rengeteg közös kalandunkra?
- Sherlock, már semmi sem lesz olyan, mint rég. Már soha többé nem lehet, és nem is lesz. (Meg kell értened.)
Miért nem jöttél előbb? Végtelen éjszakákon és napokon át sírtam és vártam. Vártam rád.
- De hát John!
- Elkéstél. Három évig vártam rád, Sherlock. Most már nem loholhatok utánad amikor csak hívsz. Mary miatt nem lehet. Szeretem őt. (Meg kell értened.)
Szerettelek téged. Szeretlek. De már késő.
- Soha sincs túl késő. Megértem, de el nem fogadom, John. Ha kell küzdeni fogok érted, mert nincs olyan, hogy soha, soha többé.
Érti. Megértette. Kimondatlant érteni, csak az tud, aki igazán szeret. És Sherlock szeret, bár kimondani nem tudja, de én értem, s ő ért. Sherlock szeret s én viszont szeretem.
